Én Candida albicans
egy gomba önvallomása
Azért az igen rosszul esik, hogy mára már közellenséggé váltam. Ahol csak beszélnek rólam mindenhol gonosz, halálhozóként emlegetnek, akit pusztítani kell. Pedig a dolgok másik oldalát kellene néznetek, igazából én elsősorban segítek nektek. Gombatermészetem szerint szinte mindent hasznosítani tudok, ami már feleslegessé vált mások számára, én egy takarító, lebontó szervezet vagyok, így lett kitalálva. Arról én viszont nem tehetek, hogy sok a fölösleges "szemét" bennetek. Minél több az eltakarítani való, annál több takarító munkás jelentkezik. A hulladék viszont abból származik, amit ti megesztek! A ti felelősségetek, ha gyomrotok és beleitek nem tudnak megbirkózni a bevitt élelmekkel, én csak teszem a dolgomat. Persze arra már egyre többen ráébredtetek, hogy nem mindegy milyen a táplálék, és a Candida diéta (nagyon megtisztelő) szinte divattá lett. A fő célja ennek, hogy olyat egyetek, ami nekem rossz. Szerintem ez egy tévedés! Miért nem olyat esztek, ami nektek igazán jó. Most érkezünk el oda, hogy szerintem miért nem működik valójában a dolog.
Engem tettetek meg felelősnek és bűnbaknak minden valós és vélt nyavalyátokért, ezt pedig nem vállalhatom! A felelős mindenki saját maga. Nekem egyetlen fő feladatom van a ti számotokra, hogy harang és figyelmeztető vagyok. Akkor jelentkezem, ha valami nem azon az úton halad, ahogy az nektek a legjobb. Az is igaz, hogy azt a rengeteg jelet és tünetet produkálni, amit az én számlámra írtok egy magamfajta egysejtűnek igen csak nagy munka lenne megtenni, az a ti szervezetetek válasza. Mint már mondtam: én elsősorban csak jelzek, de ha a kezdeti jeleket nem fogjátok, nem tehetek mást, dolgozom tovább és a jelek erősödnek, amíg észre nem veszitek. Mit jelentenek a jelzéseim? Minden szerveteknek a testieken túl valamilyen lelki tükröződése, feladata is van, nevezhetjük életfeladatnak is, ha úgy jobb. Ha nem tudjátok valamely feladatotokat teljes őszinteséggel felvállalni, pl. férj, feleség szerep, anyaság, nőiesség, apaság, férfiasság, akkor a tükörkép, az ahhoz tartozó belső szervetek segítséget kér, és sokszor engem hív figyelmeztetőnek. Talán így érthető miért pont a női és férfi nemi szervek az első betegek: úgy látszik, itt van a legtöbb megoldatlan problémátok. Az emésztés, ez a következő fokozat, ez a rendellenesség talán azt mutatja, hogy a napi gondok problémák megemésztésével, el- és befogadásával még hadilábon álltok.
Mi hát akkor a feladat? Pusztítani engem, persze azt is kell, elfogadom. Diétázni? Mit jelent az, hogy diéta? A beteg emberek kímélő étkezése. Most viszont nem arra van szükség, mert akkor csak a betegséget ismeritek el, és a diéta csak időleges. Én pedig pont azt szeretném megmutatni, hogy teljes változásra van szükségetek, ami nem időleges. A változás kezdete az étkek megválogatása, nagy lépés, de ez csak a kezdet. Ha itt megragadtok, és kényszerből táplálkoztok másként, mint addig, és állandó sóvárgást éreztek a korábbi finomságok iránt, nézitek a naptárt mikor telik le az előírt (ki írta elő?) idő, a helyzet nem sokat fog változni. A táplálkozás mellett elsősorban magatokon kell a változtatást megtenni, és akkor a régi ételek már nem is kellenek. A változás magánügy, egyéni feladat. Ezért jól gondoljátok, hogy mindenkinek egyéni módszer kell a kilábalásra. Nincs közös recept, nem érdemes külső segítők garmadát felvonultatni, és egymásnak átadni (orvos, természetgyógyász, pszichiáter stb.), amikor a feladat és a megoldás is egyénre szabott. Nem véletlen, hogy nincs biztos diagnózis, jó módszer a kimutatásra, hogy nincs gyógyszer és ellenszer, mert amit én jelzek az elsősorban feladat, még az igazi betegségek kifejlődése előtt egy utolsó figyelmeztetés nektek. Nézzétek meg, hol kell a legnagyobb változást megtennetek az életetekben és dolgozzatok azon, ehhez már segítséget is hívhattok, ha egyedül nehéz. De el kell fogadnotok, hogy ez az, az út, ami a bajból kivezethet. Persze választhattok más utakat is, de mindennek következménye van és ezt akkor, vállalni kell, de visszatérni mindig lehet.
Ha sikerül, néha gondoljatok rám szeretettel.
Engem tettetek meg felelősnek és bűnbaknak minden valós és vélt nyavalyátokért, ezt pedig nem vállalhatom! A felelős mindenki saját maga. Nekem egyetlen fő feladatom van a ti számotokra, hogy harang és figyelmeztető vagyok. Akkor jelentkezem, ha valami nem azon az úton halad, ahogy az nektek a legjobb. Az is igaz, hogy azt a rengeteg jelet és tünetet produkálni, amit az én számlámra írtok egy magamfajta egysejtűnek igen csak nagy munka lenne megtenni, az a ti szervezetetek válasza. Mint már mondtam: én elsősorban csak jelzek, de ha a kezdeti jeleket nem fogjátok, nem tehetek mást, dolgozom tovább és a jelek erősödnek, amíg észre nem veszitek. Mit jelentenek a jelzéseim? Minden szerveteknek a testieken túl valamilyen lelki tükröződése, feladata is van, nevezhetjük életfeladatnak is, ha úgy jobb. Ha nem tudjátok valamely feladatotokat teljes őszinteséggel felvállalni, pl. férj, feleség szerep, anyaság, nőiesség, apaság, férfiasság, akkor a tükörkép, az ahhoz tartozó belső szervetek segítséget kér, és sokszor engem hív figyelmeztetőnek. Talán így érthető miért pont a női és férfi nemi szervek az első betegek: úgy látszik, itt van a legtöbb megoldatlan problémátok. Az emésztés, ez a következő fokozat, ez a rendellenesség talán azt mutatja, hogy a napi gondok problémák megemésztésével, el- és befogadásával még hadilábon álltok.
Mi hát akkor a feladat? Pusztítani engem, persze azt is kell, elfogadom. Diétázni? Mit jelent az, hogy diéta? A beteg emberek kímélő étkezése. Most viszont nem arra van szükség, mert akkor csak a betegséget ismeritek el, és a diéta csak időleges. Én pedig pont azt szeretném megmutatni, hogy teljes változásra van szükségetek, ami nem időleges. A változás kezdete az étkek megválogatása, nagy lépés, de ez csak a kezdet. Ha itt megragadtok, és kényszerből táplálkoztok másként, mint addig, és állandó sóvárgást éreztek a korábbi finomságok iránt, nézitek a naptárt mikor telik le az előírt (ki írta elő?) idő, a helyzet nem sokat fog változni. A táplálkozás mellett elsősorban magatokon kell a változtatást megtenni, és akkor a régi ételek már nem is kellenek. A változás magánügy, egyéni feladat. Ezért jól gondoljátok, hogy mindenkinek egyéni módszer kell a kilábalásra. Nincs közös recept, nem érdemes külső segítők garmadát felvonultatni, és egymásnak átadni (orvos, természetgyógyász, pszichiáter stb.), amikor a feladat és a megoldás is egyénre szabott. Nem véletlen, hogy nincs biztos diagnózis, jó módszer a kimutatásra, hogy nincs gyógyszer és ellenszer, mert amit én jelzek az elsősorban feladat, még az igazi betegségek kifejlődése előtt egy utolsó figyelmeztetés nektek. Nézzétek meg, hol kell a legnagyobb változást megtennetek az életetekben és dolgozzatok azon, ehhez már segítséget is hívhattok, ha egyedül nehéz. De el kell fogadnotok, hogy ez az, az út, ami a bajból kivezethet. Persze választhattok más utakat is, de mindennek következménye van és ezt akkor, vállalni kell, de visszatérni mindig lehet.
Ha sikerül, néha gondoljatok rám szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése